Az édesszájú vasutas

Férfiasan bevallom, a csoki gyenge pont. Amikor kedvenc csokimárkámat egyik kedvenc mozdonyomon reklámozzák... Na az a bizonyos "Ez kell!" érzés!
Kis matematika, internet ásás, tervezés... Megszerzem! Addig ások a neten, amíg meg nem lesz!
Igérem, amikor megvan a vonat, itt meg fogom mutatni a Tisztelt Nagyérdeműnek!

Szent Iván hétvége

Ha már ez a hétvége nem a tervek szerint alakult, és anyósomék meglátogatása is tolódott egy hetet, akkor miért ne csapjunk nagyot?!

Pocok barátomat elhívtuk magunkkal. Anyósomék falujában már nincs vasút. Nem baj! Hoztunk! A parketta vasút hangulata nem múló érzés.

Megfelelő járműpark, és egy kis őrület kell csak. Ebben nem szűkölködtünk. Laza három órányi játékkal leközlekedtetük a két "Szent Iván éji Expresszvonatunkat". Természetesen gyermekeim sem maradtak ki a jóból. Fiam megcsodálta "Pocok bácsi" Szergej mozdonyát. (Attól tartok, ez a "bácsizás" pár csokimba kerül).

Esti program a Múzeumok éjszakája. Bekocsikáztunk Székesfehérvárra. Egyből a veterán autókat találtuk meg, és ott volt az örök kedvencem!

Utána a Játékmúzeum. Mindenkinek ajánlom. A magamfajta apuci mit talál meg elsőnek? Természetesen a terepasztalt.

Aztán még szétnéztünk a romkertben.

Pocokkal éjszakai fotózást terveztünk. Hazadobtuk a családot, urasan megkávéztunk, és nekivágtunk. Káloz-Dég-Káloz-Sárbogárd-Sárkeresztúr-Káloz útvonalon. Egykis természetfotó, pici vasút. Hajnali négyre visszaértünk. Aludjunk gyorsan sokat!

Ma egy egykori kisvasút nyomaiba eredtünk. Apósom idegenvezetésével. Nem lesz rövid a teljes bejárás, de megcsináljuk! Köszönjük, Papa!

Az egykori "mázsaház" már megvan. Meglesz a többi is. De erről egy későbbi bejegyzésben írok.

R. I. P.

In memoriam

Flora az új "családtag"

Kicsilányom előző biciklijét, Lilyt kinőtte, akárhogy is szépítjük a dolgot. Tavasszal megbeszéltem a családdal, hogy születésnapjára kap egy nagyobb, csajosabb bringát. Szétnéztem, milyen gépnek is örülne, majd gyanútlanul megmutattam neki a lehetőségeket. Mennyire ismerem a lányomat? Amit szerettem volna venni neki, meglátta, megszerette! Tegnap hazahoztam Florát. Utolsó ovis napjából hazatérve, vette át az új kedvencét. De a futópróbát csak ma tudtuk megtartani.

Teljes sikerélmény! Ki kell ismerni, megszokni Flora tulajdonságait! A közelünkben lévő Nehru Part tökéletes helyszín egy ilyen eseményhez. Csaptunk egy apja-lánya bringázást. Közben figyeltem az első métereket. Elfogultság ide, elfogultság oda! Nagyon ügyesen kezeli a járművét!

A "Szabadrablást", azaz arra megyünk, amerre szeretné, nagyon élvezte. Nekem inkább izgalom volt lekövetni a Kisasszonyt. Nem lógott meg!

Várjuk a következő menést!

Egy újabb doboz

A múlt hónapban kinéztem magamnak egy járműkülönlegességet. A megfelelő oldalon rákattintottam a megvásárlás gombra. Hiba! Közölte velem az oldal, hogy Magyarországra nem szállítható a kért termék. Még jó, hogy nem fizettem ki! A laposguta ott ütött volna meg. Nagyon szép a jármű, miért is lett volna még egy?! Sebaj! "Van máásiiiik!" Ismerős eladó, többször rendeltem már tőle. Szavam nem lehet! Rögtön két kocsit rendeltem meg! Szokásos procedúra, email hegyek, de csak elindultak haza. Ma dél előtt nem sokkal meg is hozta a dobozt a futár. Biztonságosan becsomagolva. Tuti kettőre zárták. Mire kibontottam... Ott volt a két szépség! Sprint a galériára, meg kell futtatni! A próbavonatot az előző rendelésből származó mozdony továbbította. Bocsánat az anakronisztikus tévedésért. Este felé a gyerekek is megcsodálták az éjszakai vonatozásra is alkalmas kocsikat.

Sose hittem volna...

Akik ismernek, tudják hol, és mit dolgozom.
Még középiskolában kivittek minket Ferencvárosba üzemlátogatásra.
Én olyan állomáson akartam dolgozni, ahol inkább személyvonatok vannak. Sikerült is, de úgy alakultak a dolgok, hogy más állomásra kerültem.
Minden esetre most itt vagyok. Ma huszonkét éve, hogy először jártam Ferencváros Nyugati rendező pályaudvaron. Ezt egy szép szolgálattal "ünneplem" ezen a helyen.

A legvasutasabb aluljáró

A héten Tárnok állomáson jártunk. Persze céllal. Azt hiszem egyedül álló látványban részesül az arra utazó.
A TCH Tárnoki Művészeti Egyesület igen látványos vasút-, és helytörténeti dekorációt készített.
Bízom benne, hogy nagyon vigyáznak majd e remekműre!
Jó lenne több hasonló ilyen alkotás az ország minden táján!

Legyen mindenki biztonságban!

Tegnap olvastam egy blog bejegyzést. Nagyon elgondolkodtatott! Én duplán érintett vagyok a dologban. Méghozzá a biztonság dolgában.
Mint vasutas, és mint vasútfotós. Vasutasként nem csak arra tettem le a nagyesküt, hogy tudásom legjava szerint dolgozzak, hanem arra is, hogy aki a vasút területére lép, az épségben is távozzon! Vasútfotósként arra törekszem, hogy a vasútüzem biztonsága mindig szem előtt legyen! Nem éri meg egyetlen kép sem, hogy utolsó legyen!
Vigyázzunk egymásra! Egyre kevesebben vagyunk! Persze jönnek újak. Szakemberek, laikusok. Senkit meg nem bántva! Én sem a születésemet megelőző kilenc hónapban tanultam ki a mesterséget. A kezdő azért van, hogy kérdezzen! A mester meg azért, hogy tovább adja a tudást! Hozzá téve a sajátját.
Amikor odacsap a mozdonyfüst, akkor is a szemünk a pályán legyen! Lehetőség szerint ne egyedül vágjunk neki a hobbinak! Szervezetten, kísérővel sokkal biztonságosabb! Ha szerencsénk van, olyan kísérőt kapunk, aki ismeri az adott helyet, tud érdekességet mondani róla!
A bejegyzés tulajdonosa hozzá járult, hogy linkeljem a posztját.
https://razoseskattogos.blogspot.com/2018/06/fontos-fontos-fontos.html?m=1
Köszönöm nekik!