A ma reggelem is a megszokott módon indult. Egészen a "Sulimenetig". Lányommal az iskola felé tartva egy "beszorult" kamiot vettünk észre a sarkon. Nem minden napi látvány. Első kérdés ilyenkor a "Hogy került ide?". Eltévedt. Ennyi! Viszont nem kis dugót generált ezzel.
Miután Lányomat bekísértem az iskolába, visszamentem bámészkodni. Kiváncsi voltam, hogy sikerül azzal a hatalmas járgánnyal kimászni a slamasztikából.
Nem irígylem a sofőrt! Kb 20 perc tili-toli után csiki-csuki... A legjobb szándékkal se fér el biztonságosan. Itt már hajtott a vérem is. Megkérdeztem, hogy elfogadja-e a segítségemet. Igaz, másik közlekedési ágazat, de tartsunk össze!
A helyszínt nem kívánnám pontosan megadni, annyi a lényege, hogy egyenrangú kereszteződés.
A kamionnal sikerült úgy félre állni, hogy mellette el lehetett férni kényelmesen. De a kereszteződést nem lehetett belátni. Persze rendőr nem volt kéznél. Maximum gyalog tudott volna jönni. Egy autós kollégával karöltve szerveztük meg a dugó enyhítését.
Mint autós, illetve közlekedési szakember a fejemet fogtam néha. Az autósok zöme együttműködött. Kicsit szabályoztam a forgalmat, próbáltam a zippzár elvet követni, több kevesebb sikerrel. Jó negyed óra kellett, hogy csillapodjon a dugó.
Viszont a nem együttműködő esetekből párat kiemelnék.
-Néhány autós hermetikusan magára zárta a kocsit, csak azt látta, hogy tátogok, és hadonászok össze-vissza. Amikor mellém ért fél órányi dudálás után, megkérdezte, hogy miért szabályozok én itt. Jelzem, csak segítettem! Ha ilyen van, akkor nem árt, ha halljuk, mi is történik.
-A tolató kamion mögött elszambázni kívánó gyalogost megkértük, hogy várjon fél percet, vagy kerülje meg a járművet! Süket fülekre találtunk. De méltatlankodni tudott.
-Mint tudjuk, akadnak halhatatlanok is. A "tű fokán" átmanőverező furgon mellett adrenalin bomba lehet balról, bringával, jó lendülettel áttekerni.
Letudtuk a dugó javát, két, egyébként "nem jó helyen álló" autó gazdája is segített, hogy munkába indult, illetve talált másik helyet. Így kis manőverrel elfért a monstrum. Hittük mi! Amikor egy bringás surranni óhajtott. Kértük, hogy álljon meg picit! Hát nem! De ha alá került volna, a nekünk szánt nem szép szavait Szent Péternek mondhatta volna el.
Csak annyit szeretnék kérni, hogy segítsük egymást a közlekedésben!
