A Sisi mozdony

Emléket szeretnék állítani a vasúttörténet egyik legszebb villanymozdonyának, az ÖBB 1014-es sorozatának, Sisinek.

Nekem személyes kedvenceim.

Gyereknap

Ma, május utolsó vasárnapja, gyereknap van. Ez a nap az övék. A mai kívánságlista kipipálva. Lányom a Gellért hegyre szeretett volna menni. Fiam vasutazni kívánt.

NoHAB-os torta, avagy NoHAB ünnep H0 2017

Újabb kultuszmozdonyos esemény, ezúttal kicsit másképp. Már hagyomány az év utolsó szombatján egy kiadós tapolcai NoHABozás. Tavaly mentünk volna, de a láz közbeszólt. Gyermekem láztól csillogó, bánatkönnyes szemmel, csalódottan kérdezte, hogy most mi lesz?!
-Semmi!- válaszoltam megnyugtatóan- Van annyi NoHABunk, hogy megoldjuk saját hatáskörben.
A megnyugtató hangnem csak a kislány jelenlétében volt. Aggódva figyeltem a lázmérések eredményét. Lefelé ment. Baj nincs.
Sikernek könyveltem el a délutáni alvást.
Addig előkészítettem a terepet. Miután felkeltek, követtük a nagyokat H0-ban, igaz csak hat mozdonnyal.
Mozdonyparádé, felvonulás, retro Balaton Expressz. Fotómegállások, és videó.

És a videó a Youtbe csatornámról.

https://youtube.com/watch?v=nNLFfbxfk48&t=14s

Taurusok egymás között

Azt hiszem sokunknak egyik kedvenc mozdonya ez a típus, a Siemens ES64U2. Amikor megjelentek az elsők a magyar pályákon, sokan csodálták. Ki ezért, ki azért. Nekem úgy mindenestől tetszik.

A modell viszonylag hamar piacra került. Nem volt olcsó, de elérhetetlen sem. Elsőként a MÁV 1047 001-1 pályaszámú mozdonyát szereztem be, majd a GySEV 1047 502 számút.

Néhány évig nem vettem villanymozdonyt. Minek? Nincs drót. Aztán a Liszt emlékév a mozdonyt is meghozta még 1047 503 pályaszámmal.

A GYSEV jubileumi mozdonyát ajándékba kaptam. Rajta már a szám 470 504. Egész jól elvoltam ezzel a Taurus flottával.

De... És itt jött a felismerés! Gyűjteményem jelentős részét ÖBB járművek teszik ki, és nincs egyetlen osztrák Taurusom sem! Terveztem rég, hogy beszerzem. Most vagy soha! Onnan az indíttatás, hogy lett egy személyes kedvencem.
Nem kellett nagyon felásni a netet. A megfelelő oldalon, elfogadható áron ott van. Azonnal lecsaptam rá. Kicsit körülményesen, de megjött.

Mivel kedvenc típus, így a fotózás elengedhetetlen!

Hangot adni a gondolatnak, az érzésnek

Csak leülök, és lefogok valamilyen akkordot, aztán egy másikat, és így tovább...

Kell hozzá valami plusz! Gondolatok, érzések, érzelmek. Az első, mindmáig féltve őrzött szerzeményem megszületését szeretném megosztani Veled, Kedves Olvasó!

A Nagy Ő-től gyalog mentem haza. Nem messze lakott, a Duna másik partján. Egy dallamocsk járt a fejemben. Hazaérve lehuppantam a hangszerem elé, és elkeztem játszani a dallamocskát. Egész jól alakultak a hangsorok. Többször újra játszottam, és Isteni szikraként írtam a szöveget. Éjfél után járt már az idő. Nem tudtam aludni, annyira sok szép gondolat volt a fejemben.

Felemelő érzés volt megmutatni a Nagy Ő-nek.

,,A dal csak Neked szól..."

Egyetlen egyszer, egyszál zongorán szólalt meg teljesen nyilvánosan az Éjszakai Árny. Remélem, nem utóljára!

A lelkesedés

Mindig agyalok valamin. Vagy valami vasúti dolgon, vagy zenén, vagy bringaútvonalon. Nem hagy nyugodni a nem járt út. Ezer dolog van, amiről beugrik valami új ötlet.
Kicsit agykattanós vagyok. Ha kitalálok valamit, akkor azt meg akarom csinálni a lehető leghamarabb. Ilyenkor nem tűnök közel negyven évesnek, talán négynek. Ha nem jön össze a mutatvány, akkor duzzogni is tudok rendesen.
Szinte mindent képes vagyok párhuzamba állítani a vasúttal. Az én olvasatomban a minden megoldható egy jól irányzott vonattal. Ehhez rendelkezésemre áll gyerekeim fantáziája, folyamatosan bővülő gyűjteményem, meg a saját őrületem. Amennyiben -bár elég kicsi az esélye- nem tudom vasúton megoldani, akkor még mindig ott van a hangszerem, vagy a bringám!
"-Olyan nincs, hogy nincs!
-Akkor van?!"
Legyen ez pici előzetes egy későbbi bejegyzéshez!

Különleges nap

Pici fiam ma három éves! Boldog szülinapot Neki!

A másik dolog reggel történt. Ferencvárosban csíptem el a Tapolcára tartó különvonatot.

Csepi

Miután Monti bringám alkatrész hiány miatt leállításra kényszerült, meg vettem Csepit. Egy Schwinn-Csepel Ranger tipusú City-bike-ról van szó.

Hova lesz az őrület?! Megvan az, csak...

Hosszas keresgélés, válogatás után láttam meg egy hozzánk közeli boltban Csepit. Meglátni, megszeretni! Mivel zárás előtt nem sokkal mentem, így napoltam a vásárlást. Másnap nyitásra érkeztem, elrendeztük a piszkos anyagiakat, papírmunkát, készre szerelést. Elmondták, hogy 100km, vagy egy hónap után hozzam vissza garanciális revízióra. Ezzel kihoztam a bringát, felpattantam, és nyakamba vettem a várost.

Sikeres futópróba után körbebringáztam Budapestet. Délután négy óra tájt ránéztem a kilóméterórára, és vissza a boltba.

Az eladó nem kicsit esett kétségbe, hogy baj van a géppel. De megmutattam neki az órát. Azonnalra fogadták revízióra.

Én sem hittem volna, hogy egy nap alatt meglesz a 100 km.

12 év telt el, és nem szeretném lecserélni Csepit.

Kelet(i)től Nyugat(i)ig

Végre mehetünk túrázni! Nem a klasszikus értelemben vett túra, hanem vasútfotózás. Az alapvető cél Keleti pályaudvar és Nyugati pályaudvar. A megbeszélt találkozó után szinte azonnal nekiláttunk fotózni, vagy csak bámészkodni. Nem kis állomás egyik sem, látnivaló akad bőven.

Keletiben megkerestük a legjobb helyet, ahonnan sokat látunk. Nem volt hiány vonatban. Nekem nosztalgikus. Valamikor itt dolgoztam.

,,Éhesek vagyunk!" címen jöttünk ki, de igazából azért, hogy Nyugati pályaudvarra is jusson időnk.
Nyugati a másik ikonikus hely számomra. Gyerekkorom vonatozásai innen indultak. Varázsa van. A forgalom itt is élénk, van mit lencsevégre kapni.

A hangulatunk magáért beszélt. Remélem jókedvünk ragályos volt!
Szervezzük a következőt!

Kigurulás 2018

Nem kapkodtam el a bringázást idén. Tudom, nem mentség a rossz idő. De végre rávettem a családot, hogy guruljunk!
Sikerült egy vasárnap délutánt úgy összeszervezni, hogy semmi ,,sürgős-fontos"! Az idő tökéletes, mindenki itthon. Mehetünk!
A bringák átnézése után elvittem nejem bringáját a benzikútra levegőért. Majd a sajátom, Csepi következett. Mivel pár beállítás változott, így egy kisebb próbaút kellett. Siker!
Hazaérve kisebb csomagolás, előkészület után végre elindultunk.
Felvezetőként a két pasi egy bringán elöl, nagylányom középen, feleségem sereghajtónak zárta a sort.
Természetesen Margit sziget az úticél. Nem szétszaggatós tempóval gurulva tudtam magyarázni a KRESZ rejtelmeit lányomnak. Kérdés kérdés hátán, de ez ezzel jár. És igen! Margit sziget, rét, pihi! Az első hat kilóméter nem is vészes. De nyugtával a napot!
Visszaútban teljesen belelendültünk. Csak! Kis utasom feje nyomást gyakorolt a hátamra. Óvatos megállás után szóltam anyucijának, hogy ébressze fel. Erre a fiatal úr megszólalt, hogy
-Nem alszom!
Ha nem, akkor tovább!
Bevallom, tartottam az első kigurulás utáni borzalmaktól. De szerencsére semmi!
Folyt. köv!

Hogyan "rontsuk el" az ifjuságot?!

Én a hős (nem vagyok hős) apa lazán vagyok a "bébicsősz". Ezzel semmi baj. Sőt semmivel sincs. Gyermekeim érdeklődése kis segítséggel az enyémet követi. Délután bölcsiből és oviból hazafelé megbeszéljük a világ nagy dolgait, és bokros teendőinket. Ha nincs valami sürgős, akkor szabad a vásár! Általában a legtöbb gyerek számára izgalmas vasút a kérés. Lehet ennek ellenállni? Nem.
A kötelező körök után elfoglajuk helyünket, és játszunk! Ha gőzös, akkor Kanizsára, a nem, akkor a világ bármely pontjára. Advent táján a Polár Expressz után szabadon, az Északi sarkra közlekednek vonataink.

Ha úgy jön ki a lépés, hogy senkit nem zavarunk egy kis zenével, akkor belecsapunk a közepébe. Megesik, hogy négy apró kéz segít megtalálni a megfelelő hangot. Vagy két mindenre elszánt muzsikuspalánta játékhangszereikkel csatlakozik hozzám.
Persze a bringa is érdekes. Kislányom már saját biciklijével vág neki a távnak, Kisfiam még (nem sokáig) a kényelnesbb módját élvezi egy gyerekülésben a hátam mögött. A tavalyi bringásfelvonulás volt az első nagyobb utunk! Siker!
Azt hiszem, jól "elrontom" őket!