Hogyan "rontsuk el" az ifjuságot?!

Én a hős (nem vagyok hős) apa lazán vagyok a "bébicsősz". Ezzel semmi baj. Sőt semmivel sincs. Gyermekeim érdeklődése kis segítséggel az enyémet követi. Délután bölcsiből és oviból hazafelé megbeszéljük a világ nagy dolgait, és bokros teendőinket. Ha nincs valami sürgős, akkor szabad a vásár! Általában a legtöbb gyerek számára izgalmas vasút a kérés. Lehet ennek ellenállni? Nem.
A kötelező körök után elfoglajuk helyünket, és játszunk! Ha gőzös, akkor Kanizsára, a nem, akkor a világ bármely pontjára. Advent táján a Polár Expressz után szabadon, az Északi sarkra közlekednek vonataink.

Ha úgy jön ki a lépés, hogy senkit nem zavarunk egy kis zenével, akkor belecsapunk a közepébe. Megesik, hogy négy apró kéz segít megtalálni a megfelelő hangot. Vagy két mindenre elszánt muzsikuspalánta játékhangszereikkel csatlakozik hozzám.
Persze a bringa is érdekes. Kislányom már saját biciklijével vág neki a távnak, Kisfiam még (nem sokáig) a kényelnesbb módját élvezi egy gyerekülésben a hátam mögött. A tavalyi bringásfelvonulás volt az első nagyobb utunk! Siker!
Azt hiszem, jól "elrontom" őket!