Már majdnem egy hónap eltelt a tanévből. Nem mondom, hogy zökkenőmentes, de megy. Egész jól beálltunk az új menetrendre is. A reggeli Sulimenet az enyém. -Kivételesen öröm, amikor én húzom a rövidebbet!- A délutáni meneteket megosztjuk, de egyben van a kettő.
A helyzet nem változott tavasz óta. Inkább újabb problémákat látok meg.
Megesik, hogy kocsival szedem össze a gyerekeket. Az iskoláig azért gyalog megyek, mert a 80 méter nem lett hosszabb. De az ovi esélyes kocsival, ha egyéb úticélunk is akad!
Ha kocsival viszem csemetéimet, a be- és a kiszállás szigorúan a járda felöli oldalon! És csak a felügyeletem mellett! Lucifer szemei még mindig karikásak!
Néhány autós KRESZ tudása csak egy rendőr jelenlétében tör elő. (Ezt eddig se értettem). A iskolánk előtt reggelente van egy, vagy két rendőr. De délutánra nem jut. A gyalogos átkelő előtt 30 méterre ott van a gyerekekre figyelmeztető tábla. 30-as zóna, 100 méterre vissza egy másik iskola van saját táblával. A kedves autós túl két fekvőrendőrön kigyorsul kb 40 km/h-ig, és kellemeset ugrat a harmadik puklin. Az ütő megállt bennem, mert ha apuka nem figyel, csúnya baj lett volna.
Az ovi egy forgalmasabb utcában van. Durvább is a helyzet. Parkoló hely van bőven, tehát nem kell kőrözni, vagy másodiknak megállni. Itt is van 30-as tábla. Amit én szeretek betartani. Le is dudál, villog érte némelyik gyengébb képességű. Ilyenkor kínosan ügyelek a 30-ra. Ha a másik oldalon van dolgunk akkor elgondolkodom az "oda születni kell" viccen. Ha valakinek eszébe jut a szabály, és még alkalmazza is, megköszönöm neki. Nekem is jól szokott esni.
A telefon örök téma! Nézzen már fel, ha másért nem, legalább lássa, mi üti el!
Figyeljünk, vigyázzunk egymásra, magunkra!
