Ezt a szokásomat egy körülményes költözés törte meg.
Amíg nem laktam be a galériát, addig újra elővettem a régi módszert.
Az ősidőkben a jó öreg NDK modellvasút sinein szaladtak a vonatok. A költözés előtt már látszott, hogy nem lesz egyszerű a mutatvány, tehát rákészültem. Új síneket, új trafót vettem. Ráadásul ez az időszak a 30. szülinapom környékén volt. A jeles dátum alkalmából egy mozdonyt, és két nagyon szép szerelvényt kaptam.
A tétlen estéken átszabtam a nappalit.
A galéria beüzemelése újabb szünetet hozott.
Néhány éve kaptam egy TGV kezdőkészletet. Ha már van hozzá minden, akkor az egészet próbáljuk ki. Itt már volt segéderő, Kicsilányom 3 évesen hasalt velem a padlón. A TGV azóta is elő-elő kerül. Nagyfiam előszerettel ül a "A kör" közepén.
Az igazi reneszánsz idén jött el. Tavasszal megrendeltem egy mozdonyt, de olyan lehetetlen időben érkezett, hogy nem volt lehetőségem a terepasztalon futópróbázni. Péntek éjszakás után mamázós hétvége szokott jönni. És piszkosul bennem volt a buzgalom, hogy kell az a futópróba. Összeszedtem a felszerelést. Vittem magammal.
Azt hiszem reneszánszból hagyomány lett.
Lett volna... Csak úgy hozta az élet, hogy nem tudunk egészhétvégés mamázni, de szerencsére itthon is megoldható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése