A Macska

Valamikor tavasszal szegődött az állomásra egy macska. Óvatos volt, de közel jött. Annyira azért nem, hogy meg lehessen simogatni.

Az idő múlásával a reggeli váltásnál már a torony előtt várta a nappalost. Az éjszakást pedig kikísérte egy darabon.

Később már az esti váltásnál is itt volt, cserébe nem kísérgette a leváltott kollégákat.

Ideszokott.

Kedvenc lett. Szinte a szolgálatátadás része. Többen több nevet is adtak neki, de én egyszerüen csak Macskának hívom.

"Barátságunk" odáig jutott, hogy jön velem meneszteni, és a váltóellenőrzésnél ő a harmadik személy.

Már tudjuk, mikor jön, mikor megy. Szerintem ő is tudja, melyikőnk mikor van szolgálatban.

Régi vasutasoktól hallottam hasonló történeteket. De személyesen megélni más!

Jómagam inkább kutyapárti vagyok, de Macska a szívemhez nőtt. Hálás jószág. Remélem sokáig örülhetünk a barátságának!