Még mindig elvem a "Könnyű a békát vízbe ugrasztani". Gyermekeimmel a közös vasutazásokat általában valamilyen vonatos mese követi este.
Eleinte Heke a hóeke, Thomas vagy épp Chuggington után szabadon meséket találtam ki. Manapság szinte bármilyen vasúti eseményt mesébe foglalok nekik.
A mesék általában a klasszikus "Hol volt..." mondattal kezdődnek. Nincs ez nálunk sem másként, kivéve a "vonatos meséknél". Egy valamire való "vonatos mese" kezdete az "Az úgy volt...". Ha az Álom manó eltévedt, vagy totojázik valahol, akkor bizony egy dél-amerikai szappanoperát megszégyenítő módon csavarjuk a történetet. Csavarjuk. Mert hogy a "vonatos mese" interaktív. Egy darabig. Utána már csak én beszélek, aztán csak jelzem szolídan, hogy nem csak a gyerekek alszanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése